Csík Mónika délvidéki költő író húsz meséből álló mesefüzére tulajdonképpen a Hauff-mesékre emlékeztet minket. Keretes szerkezetű mesegyűjtemény ahol az ismétlés-előrehaladás mesteri ritmusa a sok tematikus egyezés az epizódszereplők újra- és újra-felbukkanása egészében de külön-külön is élvezhetővé teszi a meséket. Ám a Szekrénylakók hősei nem egész világot bebarangoló hősök nem elátkozott hercegek és hercegnők hanem a ruhásszekrény mélyén „élő” kacatok: Büdi zokni Dugófej parafadugó Kajlagomb Kis- Al- és Főcsutka a három militáns almacsutka Sipirc és Mimi egér Rágcsa moly és a többiek. Az általuk megismert történetek nem a sivatag az erdő vagy a nagyváros káprázatos csillogó-villogó távlataiba vezetnek hanem az abszurd módon szűkös kisvilágot a Szekrényfenéket teszik meghitté és varázslatossá. Viccesek és karakteresek a figurák (mindegyikük gondosan egyénített) ám mégiscsak egy zárt világban élő jelentéktelen lomok „rágcsálók” akik hosszú-hosszú ideig egy közös szekrény mélyén kénytelenek osztozni. Az abszurd iránti nyitottság az abszurdba hajló és mégis gyermeki humor a kisgyermekkori szorongás iránti különleges érzékenység különbözteti meg Csík Mónikát a romantikus elődöktől. (Bánki Éva)