Egy tévelygő megtérésének fordulatának története ez. Ágoston manicheistából és újplatonistából lett Krisztus követője rétorként hagyta hogy Isten szólítsa meg őt s végül északafrikai püspökként a nyugati kereszténység első számú egyházatyája lett. Nála az alanyiság konfesszionális elmélyítése a gyermek- és kamaszkor felelevenítésétől az anyja elsiratásáig mindig létünk alapjához teremtőjéhez vezet – legbelül az örök fényt a kegyelem forrását fedezhetjük fel. „Ha csalatkozom is vagyok” mondta s ezzel az önmagunkról való bizonyosság hangsúlyozásával modernebb volt mint bárki más akkoriban. Véletlen-e hát hogy a 20. században a legnagyobbak újra elővették a műveit Wittgensteintől kezdve Arendton és Jasperson keresztül Lyotard-ig és Derridáig? (Losoncz Márk)