„Vikor Györgyi lírájának egyik sajátossága hogy megidézi a görög–római kultúrát a bibliai motívumok beépítésével a keresztény hagyományt a tizenkilencedik és a huszadik századi magyar irodalmat. Járatos a szerző a népköltészet regiszterében is. (…) Ezek a versek az önismereti kérdezés a múltbéli eseményekre fókuszálás az önreflektív folyamatok terepévé válnak. Elgondolkodtató szövegek a létről számvetésről emlékekről vágyakról régióról…” (HORVÁTH FUTÓ Hargita)

„Vikor Györgyi gimnáziumi tanárként is rendszeresen képezte magát tovább olvasta az irodalomtörténeti szakirodalmat és a kortárs szépirodalmat. A lírai műfajok mindig érdekelték versírással is időnként foglalkozott. Tudatos olvasása ma is folytatódik ez újabban a német nyelvű irodalomra is kiterjed. Fokozatosan állt össze verseskötete amelyben intertextuális nyomokra bukkanunk. József Attila hatására különösen színvonalas versek íródtak de jelen van Tandori Tolnai az egzisztencialisták és mások világa… (…) Rendkívül fontos része a kötetnek az amely az elmúlás kérdésével foglalkozik az elvesztés lélektani és filozófiai szempontjaival viaskodik.” (HÓZSA Éva)